HTML

pillanat

épp aktuális, és ami leginkább foglalkoztat...

idézetek életről kapcsolatról...

Adachi Bairei 2011.03.17. 20:59

Van a kávé... A fekete. Olyan, mint az élet. Sötét és keserű. És van a kávéház. Ahol nem a kávé a legfontosabb, hanem a találkozás. A beszélgetés. Két ember beszél, beszél, beszél, és egy napon a kávé más értelmet nyer. Átalakul érzelmekké. Többé már nem egyszerű kávé, hanem barátság, szeretet, vagy éppen szerelem. Az iránt, akivel a kávézás élményét az ember megosztja. Attól kezdve minden csésze kávé ezt jelenti. A másikat. Még akkor is, ha nincs jelen. Emléke, emlékeztetője lesz. És ekkor már nem sötét, és nem keserű.

Csitáry-Hock Tamás

 

Ha van valami olyan az életedben, amit nem akarsz, akkor ne aggódj tovább miatta, és ne is beszélj róla! Az energia, amit belefektetsz, életben tartja. Ne fektess bele több energiát és el fog tűnni!

Andrew Matthews

 

Mindannyian saját sorsunk kovácsai vagyunk. Gondolataink körülményeket vonzanak és teremtenek. Ahogyan mi változunk, úgy változnak a körülményeink is... Amíg nem tanuljuk meg a leckéket az eladósodásról, a munkáról, a partnereinkről, addig vagy ugyanannál a leckénél ragadunk le, vagy ugyanazokat a leckéket kapjuk különböző csomagolásban. Ilyen az élet!

Andrew Matthews

 

“Próbáld ki: egy héten át ne ítélkezz senki és semmi felett! Amikor legközelebb találkozol valakivel, aki sokat beszél, költekezik, folyton panaszkodik vagy nem dolgozik, akkor mondd halkan magadnak: “Teret engedek neked arra, hogy úgy tapasztald meg az életet, ahogy te választod. Nem tartozik rám, hogy ítéletet hozzak feletted.” Így sokkal derűsebb lesz az életed.”

 

Mivel mi határozzuk meg, hogy mire gondolunk, ezért a boldogságunk szükségszerűen saját kezünkben van. Senki sem tölt gondolatokat a fejünkbe.

gondolatok

Ahhoz, hogy boldogok legyünk, a boldog gondolatokra kell koncentrálnunk. Mégis milyen gyakran tesszük az ellenkezőjét! És milyen gyakran előfordul, hogy fel sem figyelünk arra, ha megdicsérnek minket, viszont még hetek múlva is egy barátságtalan megjegyzésen rágódunk! Ha megengeded, hogy egy rossz élmény vagy egy kellemetlen megjegyzés kösse le gondolataidat, akkor ennek viselni fogod a következményeit. Emékezz rá: te kontrollálod a gondolataidat.

A legtöbb ember csak pár percig emlékszik a dicséretekre és évekig a sértésekre. Gyűjtik a szemetet, olyan hulladékot hordanak magukkal, amivel húsz évvel ezelőtt dobálták meg őket.

(Andrew Matthews – Élj vidáman!)

 

Talán egyelőre ennyi... folyt köv :) Sziasztok

Szólj hozzá!

csak úgy...

Adachi Bairei 2011.02.24. 18:34

együtt egymással egymásért, erősítve a TÁRSAD mert kell a támasz a biztatás az érzelmek viharában, mikor karddal és tőrrel, a szavak gyilkos tőrével rontanak rád téged gyalázó irigy lények... Egyetlen fegyvered a szeretet, amit jókor és jól kell használnod, hogy túléljétek... Láthatatlan burok, mely mégis tud olyan erőssé válni, hogy azon keresztül biztonságban lehetsz. Felvehetnéd a harci stílusukat, mert lehetne rá mód, hogy ölj a szavaiddal. De megtanultad, hogy már a gondolatod is veszélyes fegyver, mert az érzéseket szül. Az érzéseidből szavak mondatok válnak amik tetteket gerjesztenek és tetteid meghatározzák egész létedet. Ezért nem csatázunk szavakkal, mert hasonlóvá válnánk azokhoz mint akik bennünk próbálnak támadni. Megnézed ezen emberek tetteit és nem tudod megvetni utálni őket, hisz inkább sajnálni kell, mert szánalmas lényei ezen eltorzult világnak. A legjobb felhúzni a szeretet palástját, az óvó pajzsot ami nem visszaveri a haragot,mert harag csak haragot szülne, hanem letompítva letisztítva engedi feléd, kipucolva belőle a mocskot. Akkorra az már nem is téged bántó dolog lesz, hanem inkább jellemedet, személyiségedet formáló üzenet. Abból már tanulhatsz is, ezért aztán igazából köszönettel tartozunk azoknak az embereknek is akik belénk akarják vágni szavaik éles, kihegyezett tőrét. De mielőtt ezek elé oda mersz állni bátran, felhúzott sisakrostéllyal, előtte nagyon kell hinned magadban, nagyon kell tudni szeretni, levetve minden egyes rossz emléket, vélt vagy valós sértődést. Állj meg egy pillanatra! Rázd le magadról minden negatív gondolatod, érzésed. Rázkódj meg testileg, lelkileg és végy egy mély levegőt! Majd ezek után képzeld el, hogy a szeretet ereje körülvesz és eláraszt. A központtól a szeretet központjától indulva. Kisugárzik a szívedből elöntve egész lényed. Majd mikor ez megvan látni fogod, hogy nem áll meg itt a folyamat, mert a szeretet határtalan. Körülvesz, mint egy óvó gömb és láss csodát áramlik a többi ember felé is. Mindenki felé, mert nincs megállás nincs akadálya határtalan és megállíthatatlan. Ismerd fel és naggyá válhatsz...

 

Szólj hozzá!

indult valamikor...

Adachi Bairei 2011.02.21. 19:46

hol kezdjem...

az eleje amit elejének tekintek már eléggé messze van, de valójában még számomra sem teljesen világos mit hívok elejének...

A történet valójában onnét indul, mikor a srác belépett a régi-új munkahelyére, ahova visszahívták mert talán jelentett valamit a munkája. Belépett és az első személy aki szembe jött vele, legnagyobb meglepetésére Ő volt... Annyira megörültek egymásnak, hogy szinte reflexből csattant két puszi a viszontlátás örömére. De ez csak "semmi" volt, olyannyira, hogy fel sem tűnt egyiküknek sem akkor még. Tényleg örültek, mert már dogoztak együtt itt ezelőtt nem is sokkal és most a "véletlen" ismét összehozta őket. Igaz csak napi pár percet találkoztak, mert akkor még nem róluk szólt a fő történet, vagy legalábbis nem kettőjük együttes életéről. Mindketten "boldog" családi életet éltek és nem is gondoltak rá, hogy ez másképp is lehet.

Teltek a dolgos hétköznapok, monoton munkanapok jöttek egymás után sorban. Mindketten beleszoktak az új helybe és felvették a tempót amivel viszonylag biztos lábon meg lehet állni egy ilyen ingoványos helyen. Aztán lassan érződött, hogy változás fog következni, új munka új helyzet van kialakulóban, mígnem egy nap összehívták a csapat vezetőit és közölték velük, hogy készüljenek egy héten belül indul az új arculat. Mindenki választhat maga mellé embereket meg egy egy adminisztrátort.

Valójában talán akkor ott dőlt el a további előttük álló út iránya. Egy csapatba kerültek és lassan elkezdődött az amire egyikük sem számított...

Teltek a hetek aztán a hónapok, és mire az első év végére értek már Barátként tekinthettek egymásra. Nem több, de nem is kevesebb.

Barát... A közös hangsúly már az elején megvolt és ahogy mind jobban megismerték egymást kirajzolódni látszott, hogy igen bizony vannak olyan dolgok melyek mindkettejüket érdeklik és mindkettejüket foglalkoztatja. De ez még mindig "csak" barátság volt semmi egyéb. Pedig akkorra már rég a szájukra vették őket a rossz nyelvek és indultak a pletykák. Ennek ellenére ők tudták, hogy nincs félnivalójuk mert ők igenis BARÁTOK!

Elhatározták, hogy igenis be lesz bizonyítva hogy vannak ellenkező nemű barátok. Mondjon bárki bármit nem foglalkoznak vele. Csak arra nem számított egyikük sem, hogy eközben a másik életükben is fordulatok jönnek. Már nem lehetett elmesélni otthon, hogy mi történt a munkahelyen, hogy mi volt odabenn. A folyamatos és egyre gyakoribb otthoni összemorranások pedig mind közelebb sodorták őket egymáshoz. Az állandó panaszáradat egymás felé olyan érzelmeket kezdett táplálni bennük ami már-már lassan lehet hogy tényleg kicsapott a BARÁT státusz medréből... De nekik természetes volt hogy így vannak mert nem történt számukra semmi kirívó... Az hogy néha egy masszírozás is belefért az nem volt kirívó eset mert addig is megtörtént... Semmi rendkívüli nem történt addig....

Addig amíg nem tényleg kirajzolódni látszott hogy ez valójában merre fele tar. Valahogy eképpen:

De most mit tegyek mondd meg! Sajnálom látod még ha csak 10 perc is az amit veled lehetek akkor is inkább megkockáztatom a dolgot..... De nem birom hogy ne lássalak hetekig. Még a napok is soxor nehezemre esnek és erőt kell vennem magamon, hogy halló naffiú ne szállj el csak amennyire még egészséges. Csak nehéz megtalálni a határt mikor velem vagy. Lassan már az a természetes ha odabújok még ha csak egy kicsit is és érezlek. Érzem a parfümöd illatát, igaz akkor is érzem ha nem vagy velem az már beleivódott a tudatalatimba. Érzem a kezed és az egész olyan felemelő és varázslatos. Nem tudom mi ez de jó nagyon.Fájása? Édes hadd fájjon hagyom.....
Szóval ha mégis neheztelnél rám akkor bocsánat és mondd meg mit tegyek ha már esetleg elviselhetetlen a helyzet. Ha már zavarok megigérem távozom onnét ahova emberi számítások szerint nem is szabadott volna betévednem..... De ha ugy gondolod hogy lelki és testi sérülés nélkül fenn lehet tartani ezt az állapotot akkor én még bírom. Bírom szeretném és akarom.....
Akarom de nem minden áron... Nekem ebben a kapcsolatban Te vagy az első,és bárhogy legyen elfogadom a döntésed. Most pihenj lazíts és ne gyüjtsd a terheket a válladon mert nem fogok bírni vele. :))

 De még ekkor sem dőlt el semmi, mert nem merték elhinni hogy ez már tényleg nem barátság. El kellett hogy teljen még jó pár hét mire valójában kirajzolódott, hogy kölcsönösen mit is éreznek egymás iránt...

De miután a kérdéses hetek lezajlottak és újra éjszakás hét következett... Ott álltak mindketten az éjszakában. Minden csendes és kihalt volt csak a hűtőgép motorjának morgása törte meg az éjszaka csendjét. Szembefordultak egymással és tekintetük elveszett a másik szemében. Ajkuk lassan közelített egymás felé és bár bizonytalanul, és remegve de találkoztak egymással és elcsattant az a csók aminek sorsdöntő jelentősége volt mindkettejük életében. Az első óvatos csókot egyből követte az ami már olyan viharos volt hogy mindkettőjük térde beleremegett olyan szinten, hogy alig bírtak megállni a lábukon. Innentől fogva kezdődik az a történet amit most élünk és ami a jelen helyzet. Azt hiszem ez eddig kellő felvezetése....

Szólj hozzá!

Aki vagyok...

Adachi Bairei 2011.02.21. 18:43

„Amint elkezdesz felelősséget vállalni önmagadért, elkezded levetni álarcaidat. Mások megzavarodnak, mert mindig voltak elvárásaik feléd, amelyeknek mindig megfeleltél. Most úgy érzik, kezdesz felelőtlenné válni.”
Osho

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása